Mit kezdjünk a szeparációs szorongással?
„Az előző kutyám szeparációs szorongással küszködött. Mondhatni, oka is volt rá. Korábbi gazdája három év után visszaadta egy menhelyre. Soha többet nem látták egymást, ami okozhatott neki törést. Jobban aggódott az átlag kutyánál, ha egyedül maradt” – mondja Szalontai Gréta kutyakiképző, a Dogmopolite munkatársa.
Gréta kutyájának a nulláról kellett felépíteni a bizalmát; kezdetben, amikor egyedül maradt otthon, nem csak ugatott, de magában is kárt tett. Addig-addig nyalta végtagjait, hogy a szőre alatti bőr kisebesedett. Ezt követően minden egyes helyszínre – például a szüleihez –, ahová elmentek, vittek magukkal egy kennelt, ami kizárólag a kedvencéé volt; ez adta számára a biztonságot. Sok-sok gyakorlással, türelemmel sikerült nála elérni, hogy akár 10-12 órát is egyedül tudjon maradni, ám ahogyan idősödött, úgy jelentkezett nála a demencia, ami a szorongását is újra felerősítette. De még így is, életének utolsó éveiben is sikerült 8 órára probléma nélkül otthon hagyni.
Mitől alakul ki?
A kutyakiképző szerint változó, hogy mitől alakul ki a szorongás a kutyában. Bizonyos személyiségű kutyák eleve hajlamosabbak lehetnek rá, vagy okozhatja trauma is, de akár az is, hogy valaki egyáltalán nem hagyta korábban otthon az ebet, ezért számára a helyzet teljesen szokatlan. Ilyenkor az állat ugathat, rombolhat, megrágja a bútorokat, kaparja a padlót, amit azért tesz, mert így vezeti le a feszültséget. Gréta találkozottmár olyan kutyával, amelyik leszedte az ajtófélfát, az ajtót, konyhaszekrényt, megrágta könyveket a polcról, a vezetékeket – értelemszerűen azért is fontos a helyzet kezelése, mert a kutya magában is kárt tehet.
Ugyanakkor a kutyakiképző szerint az igazi szeparációs szorongás valójában idegrendszeri eredetű, ami a legnehezebben kezelhető, viszont csak nagyon kevés kutyát érint – a legtöbb esetben nem erről van szó, hanem kifejezetten nagy sikerrel lehet dolgozni a szorongáson. „Nem akármennyi ideig, nem akárhogy, akárhol, de sokszor sokkal jobban menedzselhető a probléma, mint amit gondolnak az emberek” – mondja. Fontos hangsúlyozni, hogy sokan túl hamar elfogadják a szorongás tényét, miközben a megfelelő tréninggel igenis lehet fejlődést elérni.
Mit csináljunk?
Alapvetően két megoldás létezik. Az egyik, amikor elkezdik egyre hosszabb időre otthon hagyni a szorongással küzdő ebet. Ez sokszor nem szokott önmagában elég lenni, egyszerűen mélyebb a trauma annál, minthogy egyszerűen megszokják, hogy a gazdi „egyszer csak hazajön”.
Ilyenkor jöhet szóba tréner bevonása, illetve a szigorú napirendek felállítása. Alakítsunk ki neki egy saját személyes kuckót, ami csak az övé, tehát ahol van lehetősége megnyugodni. Vezessünk be egy plusz foglalkozást a napba, amikor jobban lefárasztjuk. Ez lehet akár egy napi hosszabb séta, esetleg egy otthoni keresős játék. Továbbá nézzük meg, hogy reagál arra, ha bezárjuk a „biztonsági zónájába”, lehetőség szerint egy kennelbe. Ennek azért van jelentősége, mert ha utaznunk kell vele, akkor a megnyugtató biztonsági helyét tudjuk vinni magunkkal.
Alapvetően ezen a két úton kell elindulni, és tesztelni, mi számára az ideális. Gréta találkozott olyan kutyával, aminek csak egy biztonságos helyre volt szüksége, egy másik eb esetében pedig a mozgás mennyiségét a 4-5-szörösére kellett emelni és megszületett a megoldás. Ha a lefárasztásra van szükség, akkor figyelni kell, melyik napszakban igazán aktív a kutya, mikor pörög, és lehetőleg ezekben az idősávokban történjen meg a mozgás. De ne essünk túlzásba, fontos a türelem és a kitartás; ne csüggedjünk, ha visszalépést tapasztalunk!
Lássunk hozzá!
Ugyan sokan meg tudják oldani, hogy mindenhova viszik magukkal az ebet, de ha például kórházba kerül az illető, és nincs kire hagynia, akkor az komoly kihívást jelenthet – ezért mindenkinek javasolt a tréningezés! Amennyiben valaki küszködik az időbeosztással a sűrű hétköznapok miatt, úgy javasoljuk neki a kutyasétáltató szolgáltatás felkeresését, esetleg a napköziket, hogy a kutya kellőképpen lefáradjon.
Ha a szomszéd méltatlankodik az ugatás, egyéb hanghatások miatt, akkor fontos vele tisztázni; dolgoztok az ügyön. Gréta még nem találkozott olyannal, amikor valaki nem volt annyira megértő, hogy akár a hatóságokhoz vagy a jegyzőhöz fordult volna. Sokat segíthet, ha egyszerűen bemutatjuk neki a kutyát, hogy arcot társítson a helyzethez, hátha ettől meglágyul a szíve.
Ma már nagyon olcsón lehet vásárolni otthoni kamerarendszert, hogy lássuk, mit csinál a kutya: mennyi ideig bírja az egyedüllétet, biztosan zavarja-e egyáltalán. Gréta egyik ügyfele esetében a kutya valójában a közeli építkezés miatt „vesztette el az eszét”, és amint felépült a társasház, a probléma is megszűnt.
Amennyiben nagyon küzdünk az elemekkel, vannak bizonyos gyógyszerek, gyógyhatású, természetes készítmények is, de Gréta szerint ezek önmagában nem jelentenek megoldást, de a panaszokat enyhíthetik.
Irány a napközi!
A Dogmopolite négy helyszínen (Budapesten, Szentendrén, Szigetszentmiklóson és Debrecenben) nyújt kutyanapközi és panzió szolgáltatást az év 365 napján. Ha törik, ha a szakad, a napközikbe el lehet vinni az ebet, munkatársaink készségesen fogadják őket. Persze, a szorongós ebeknek nálunk is lehet szüksége tréningre, de ez ennek kezelése már cégünk feladata.
„Gyakran megesik, hogy egy hozzánk érkező kutya valójában nem szorong, csak ahhoz van szokva, hogy állandóan a gazdi ölében van. Tehát teljesen életidegen neki az egyedüllét. Őket egy relaxációs tréninggel kezeljük; megtanítjuk nekik, hogyan kell saját magukat megnyugtatniuk. Óvatosan, türelmesen megvonjuk tőlük az állandó fizikai érintést egy saját kis helyen, és egy idő után már képes lesz egyedül lenni. És kiderül, hogy egyáltalán nem szenvedett szeparációs szorongásban”.
Ha nem fér bele a napodba, hogy külön tréningezd kedvenced, akkor a Dogmopolite kutyapanziókat és -napköziket neked találták ki: garantáltan lefárasztjuk kutyádat, mint szellemileg, mind fizikálisan. Megtalálsz bennünket Budán, Szentendrén, Szigetszentmiklóson és Debrecenben! A részletekről itt tudsz tájékozódni.